Orosz Fekete Terrier fajtaleírás

Az orosz fekete terrierről

A Szovjetunióban már a 30-as években megfogalmazódott az igény új, nagy testű, szélsőséges éghajlati viszonyok között is alkalmazható szolgálati munkakutyák létrehozására, kitenyésztésére. A II. világháborút követően a hadsereg és egyéb belügyi szervek, a különböző gazdasági egységek igényeinek kielégítése népgazdasági érdekké vált (a háború miatt drasztikusan lecsökkent az állomány).

Az orosz fekete terriert olyan fajták szelektív keresztezésével alkották meg, mint az óriás schnauzer, a rottweiler, az airedale terrier és a moszkvai vízikutya (a kaukázusi juhászkutya – újfundlandi és kelet-európai juhászkutya keveréke).

Az orosz fekete terrier örökölte az óriás schnauzer kiváló őrző-védő tulajdonságát, mozgékonyságát, robbanékonyságát és a fekete, durva, de rövid szőrtakarót. Az airedale terriertől a kiváló helyzetfelismerő képességet, a jó szimatot, a rendíthetetlen bátorságot, önfeláldozó képességet és az izmos erős nyakat.  A rottweilerektől az erőt és a nagy izomtömeget kapták, jó terhelhetőséggel és a legendás hűséggel. A moszkvai vízikutyák hozták az orosz fekete terriereknek többek között a nagy méretet és a hosszú, dús szőrtakarót.

A fajta viselkedése, jelleme

Az orosz fekete terrier egy rendkívül jóindulatú, méltóságteljes, magabiztos és nyugodt kutya. Kiváló sport-, munka- és családi kutya. Gazdájához nagyon ragaszkodik, szinte árnyékként követi mindenhová.

Képes naphosszat elnyúlva heverészni, de ha a körülmények megkövetelik, azonnal támadásba lendül, mindenestre hamar lenyugszik, ha megszűnik a fenyegetés. Csak nevében terrier, vérmérsékletében nyoma sincs a terrierek izgágaságának, agressziójának. Általában más állatfajokkal is jól kijön, kutyákkal nem verekedős, da ha felbosszantják, vagy gazdáját veszélyben érzi, akkor pillanatok alatt nagyon kemény ellenféllé válik.

Ez a kedves fajta szeretetre méltó és nagy a kitartása, igénytelen, okos és barátságos. Jól alkalmazkodik a kiképzéshez és a különböző éghajlati feltételekhez, szorgalmas és megbízható.

Ez a fajta nem hasonlítható össze a többi hasonló munkakutya fajtával, teljesen más, másképpen működik, van benne valami megfogalmazhatatlan, ami szinte emberivé teszi. Nem véletlen, hogy kutatók és tenyésztők a fajtát az „orosz fekete gyöngy” és a „szőrmébe bújt ember” jelzőkkel gyakran illetik. A legnagyobb ölebként is szokták emlegetni, ami megtévesztő is lehet, mert ha kell, gladiátorként tud viselkedni.

Kiképzés, alkalmazhatóság

Származási országában nyomkövető, robbanóanyag kereső, drogkereső, járőr, területőrző, a kriminalisztikában szagazonosító, felderítő mentőkutya területeken tartják nyilván, illetve használják, mint szolgálati munkakutya. Megjegyzendő, hogy hazánkban már terápiás kutyaként is beváltak.

Annak idején Magyarországon is tesztelték a fajta munkatulajdonságait a BM berkein belül, jól is „vizsgáztak”, azonban vezetőjükhöz való túlzott kötődésük miatt (kennelben tartásra nem igazán alkalmasak) nem terjedtek el szolgálati kutyaként, bár a tököli börtönben volt fekete terrier szolgálati munkakutyaként alkalmazva.

A fajta gyorsan tanul, nehezen felejt, ezért könnyű elrontani és a rossz beidegződéseket nehéz utólag korrigálni. A kiképzés során előre gondolkodik, ezért nem is lehet a más munkakutya fajtáknál bevált módszereket egy az egyben átvenni, ezért is nem első osztályú sport és munkakutya, annál sokkal több és más.

Az orosz fekete terrier fajta megjelenése, külleme

A fekete terrier egy nagy kutya, kissé hosszú testtel és nagyon atletikus, szívós és robusztus testfelépítéssel. A fajta tulajdonságai közé tartozik a masszív csontozat és az erőteljes izomzat. Szimmetrikus nagy fejjel, tömör testtel és volumenes, mély mellkassal. Nem szabad, hogy túl durva vagy szikár, illetve elegáns legyen, mint egy terrier. A nemek közötti különbségnek egyértelműnek kell lennie.

Sokan úgy vélik, hogy a kutya külső megjelenése maga a fajta megnevezése „fekete terrier” egyenesen rámutat. Hosszú ideig terriernek is tekintették, és az FCI 3. Fajtacsoporthoz a terrierek közé sorolták. Az orosz fekete terrier nem terrier a szó klasszikus értelmében, nem kell, hogy testalkata és konstrukciója a terrier típushoz közelítsen. Éppen ezért megjelenése és belső tulajdonságai alapján 1994-ben a fajtát a terrierek csoportjából az FCI 2. Fajtacsoportba helyezték át (munkakutya, őrző-védő kutya, sport- és társasági kutya).

Fontos arányai: A törzs kissé hosszabb a marmagasságnál, ez a szukáknál kissé kifejezettebb lehet.   A mellkas mélysége ne legyen kevesebb, mint a marmagasság fele. A fej hossza ne legyen kevesebb a kutya marmagasságának 40 %-nál. A fang kissé rövidebb a koponyánál.

Méret és súly:

Kanok:  72-76 cm. De nem kevesebb, mint 70 cm és nem több, mint 78 cm.  
Súlyuk: 50-60 kg.

Szukák: 68 – 72 cm. De nem kevesebb, mint 66 cm és nem több, mint 74 cm.
Súlyuk: 45-50 kg.

A kissé magasabb egyedeket tolerálják, feltéve, ha arányosak és a fajtára jellemző kitűnő típussal rendelkeznek.

A fajta 1958-as standard-jében még csak a marmagasság minimális szintjéről esett szó, majd a későbbiekben meghatározták a felső határt is, amely 2011-ig a kanok esetében 72 cm volt, 2011-től pedig 76 cm-re emeltek. Általában minél magasabb az orosz fekete terrier, annál inkább megváltozik külső megjelenése: túl magas, kiegyenesedett váll, az izomzat túl hosszú és sima, könnyű, szikár fej. Ezért is fontosabb a harmonikus testfelépítés megtartása, mint a méret növelése. Ezzel együtt a nagy méret alapból nem zárja ki a jó testfelépítést.

Az orosz fekete terrier származásának köszönhetően még ma is láthatók különböző megjelenési típusok: a könnyű felépítésűtől – a zord felépítésűig, de a kívánatos a durva felépítés, erős csontozattal.

Mozgása szabad és jól kiegyensúlyozott egyenletesen hajlított ízületekkel. Tipikus mozgásmódja az energetikus ügetés hosszú lépésekkel, melynek erős tolóerőt adnak a hátsó végtagok és a mellső végtagoknál is jelentős a lépéshosszúság. Az elülső lábak megközelítőleg egy képzeletbeli középvonalon nyugszanak. A felső vonal szilárd marad. 

A fajta kialakulása

Az orosz kutyafajták sok évszázados történelmet tudhatnak maguk mögött, az orosz fekete terrier viszont egy fiatal fajta.

Az orosz fekete terrier fajta Oroszországban született meg az 1940-es évek második felében és az 1950-es évek első felében olyan fajták szelektív keresztezésével, mint a rottweiler, óriás schnauzer, Airedale Terrier és az újfundlandi. Az óriás schnauzer határozható meg a fajta legfőbb őseként.

A tenyésztések kezdetét egy Moszkván kívüli katonai kutyaiskola felügyelte és a kutyáknak a bázis Krasznaja Zvezda (Vörös Csillag) kennele adott otthont. A tenyésztők célja egy nagy, bátor, erős és kezelhető munkakutya kifejlesztése volt erős őrző-védő ösztönnel, egy olyan kutyáé, melyet sok célra lehet használni, és jól alkalmazkodik a különböző klimatikus adottságokhoz. A fajtát az FCI 1984-ben ismerte el.

N.A. Iljin professzor vezetése alatt már az 1930-as években foglalkoztak különböző fajtájú egyedek keresztezésével. A II. világháború után a Szovjetunióban jelentősen lecsökkent a munkakutyák száma, ugyanakkor felhasználásukra egyre nagyobb igény mutatkozott. A hadseregben és a népgazdaságban is szükség volt olyan sokoldalú kutyákra, amelyek nagyméretűek, erősek, szívósak, igénytelenek, jó érzékszervekkel és nyugodt, kiegyensúlyozott idegrendszerrel rendelkeztek. Olyan kutyákra volt szükség, amelyek különböző éghajlati viszonyok között Északi sarkkörön túl is megállják a helyüket.

A központi iskola kollektívája G.P. Medvegyev vezetésével fogott hozzá egy sokoldalú őrző-védő tulajdonságokkal rendelkező fajta kitenyésztéséhez.

Az első lépés különböző fajták keresztezése volt. Ennek eredménye néhány átmeneti fajta lett, amelyek közül ma csak az orosz fekete terrier és a moszkvai őrkutya ismert, mint önálló fajta.

A Krasznaja Zvezda tenyészetben a következő fajták egyedeit keresztezték: kelet európai juhászkutya – újfundlandi, bernáthegyi – kaukázusi juhászkutya, dog – kelet európai juhászkutya, újfundlandi – kaukázusi juhászkutya, óriás schnauzer – airedale terrier, óriás schnauzer – rottweiler. Kiemelt figyelmet kaptak a rottweiler, óriás schnauzer és az airedale terrier fajták.

A rottweiler, erős kiegyensúlyozott kutya, jó érzékszervekkel. Az óriás schnauzer kipróbált kutyafajta, amelyet sok ország rendőrségénél alkalmaznak nyomkövető és őrző védő feladatokra. Nagyon erős, vad, rámenős, mozgékony, jó érzékszervekkel. Az airedale terrier életerős, igénytelen, kiegyensúlyozott idegrendszerrel. Hiányosságként lehet említeni viszonylag kis termetét és könnyebb felépítését.

A tenyésztésbe csak a legjobb utódokat vonták be, munkatulajdonságok, testfelépítés alapján szelektálták a továbbtenyésztésre szánt egyedeket. A tenyésztés során felhasználtak más fajtákat is, mint a moszkvai vízikutyát, mely a kaukázusi juhászkutya – újfundlandi és kelet-európai juhászkutya keveréke volt.

Az 1955-ös moszkvai kiállításon az első és második generációs utódokat már „fekete terrier, kialakulóban lévő fajta” elnevezés alatt mutatták be. A Krasznaja Zvezda tenyészet 1979-ben dolgozta ki a fekete terrier fajtaleírását.

Az 1970-es években az fekete terrier széles körben elterjedt volt a balti köztársaságokban. A fajtát ekkor már széles körben alkalmazták különböző objektumok védelmére, továbbá katonaságnál és rendőrségnél is teljesítettek szolgálatot.

Krasznaja Zvezda 1981-ben elkészítette az új fajtaleírást, melyben a hosszú szőrű fekete terrier elismerése szerepelt. Az ilyen szőrtípussal rendelkező kutyák megjelenésének az oka az volt, hogy a klubok tenyésztői a hosszabb szőrű, mutatósabb egyedeket részesítették előnyben.

A szőrtípus és a fej szőrborításának szempontjából a fekete terrierek kezdettől fogva különbözőek voltak.  Azok a kutyák, amelyek származásában több óriás schnauzer és airedale terrier vér volt, durvább, hullámosabb szőrű kutyák voltak. Azoknak a kutyáknak, amelyek számottevő moszkvai vízikutya felmenői voltak, általában egyenes, hosszú és elég durva szőrük volt. Néhány egyednél megfigyelhető volt a puha, göndör szőr is. Ma már a hosszabb, durva szőrzet a jellemző és elfogadott. A fekete terrierek karaktere, munkatulajdonságai, viselkedése szintén származástól volt függő, mely eltérések mára kiegyenlítődni látszanak.

Szovjetunióból a hazánkba az első orosz fekete terrier egyed 1983-ban került dr. Gömze Lászlónak köszönhetően. Az 1. törzskönyvi számot a Vojtek Dzsek nevű kan kapta. A következő szuka, a Tajgagyöngye kennel alapító szukája, Dzsesszi, szintén dr. Gömze László tulajdona volt. Innentől származtatható a hazai orosz fekete terrier tenyésztés.

A fajta magyarországi vonatkozása, hogy a tenyésztéshez számos óriás schnauzer egyedet vittek ki a Szovjetunióba Vadócz Béla tenyészetéből a Sasvári kennelből.

Felhasznált források:

  • Vinnai András – László István; Orosz kutyafajták c. könyve
  • FCI-Standard N° 327 2011.01.10./EN 
  • Orosz standard 1996 magyarázata; N. Filatova Samara
  • www.feketeterrier.blogspot.hu; OFT – 25 éve Magyarországon. Riport a fajta honosítójával
  • www.jackpotkennel.hu/fajtatortenet
  • Üllő Ogreteam Kutyaiskola Orosz Fekete Találkozó 2013; Dr. Szinák János kinológussal folytatott beszélgetés